Boldogság árad a bábszínpadról

Az elmúlt évet a Fecskeünneppel zártuk, amikor megünnepeltük a csoport fennállásának félszáz éves évfordulóját. Ezt követően több nagy fecske „szállt ki a fészekből”, ahogy az már várható volt főként az életkori sajátosságokból adódóan. Szerencsére a kicsik létszáma két éve folyamatosan gyarapszik, így az öt tapasztalt bábos mellett 15 óvodás és kisiskolás fecskével készült el az új népmese feldolgozás. A mese szereplőit a már meglévő félszáz éves bábkészletből válogattuk hozzá. Nagy örömünkre a citera zenekar Horváth Andrea vezetésével ismét bekapcsolódott a munkába, hangulatos népdalokkal színesítve a műsort.

A kaposvári fesztivál mindig nagy élmény nekünk, hiszen Pályi János és felesége Timi évről évre megteremti azt a miliőt, amiben a fellépő gyerekek minden félelme elszáll, és önfeledten játszhatnak, a csoportok vezetői szinte barátként üdvözlik egymást. Egy nagycsalád vagyunk ott, a különleges nézőtérrel, színpadi felkészültséggel, szülőkkel, bábokkal, bábosokkal. Az idei zsűri a „Kimagaslóan nagyszerű összmunkáért” különdíjban részesítette a csoportot, és javasolta a továbbjutást a Gyermekbábosok Országos Fesztiváljára Egerbe.

A történelmi városba való eljutás mindig igazi kihívás, hiszen háromszáz kilométert kell érte utaznunk, ami a Paksi Atomerőmű és a helyi önkormányzat támogatása nélkül nem valósulhatna meg. A kicsik is megtapasztalhatták végre a csodát, amiről a nagyfecskék minden évben áradoznak. Közel húsz válogatott csoport mutatja be itt produkcióját a szakmai zsűrinek, aki minősíti is a színpadon látottakat.

Éry-Kovács András, a Harlekin Bábszínház igazgatója volt ismét a zsűri elnöke, aki kiemelten beszélt az ismét aranyminősítéssel értékelt sióagárdi csoportról.

Példaértékű az a munka, ami ebben a csoportban zajlik évről évre. Számomra a legfontosabb egy bemutatott produkcióban az, ha árad a boldogság a gyermekekből, miközben önfeledten játszanak. Ennek voltunk részesei az előadás közben. Köszönet érte.

Majd, amikor megkérdezte, hogyan, milyen elvárásokkal válogatom a gyerekeket a bábcsoportba, csak elmosolyodtam magam. Nem válogatom őket, a sióagárdi „alapanyag” ilyen jó, jöhet bárki, szívesen fogadjuk. Az pedig, hogy milyen bábos lesz belőle, az egyéni adottságokon túl a remek csapatmunkán, és a közösség személyiségformáló erején múlik.